Sziasztok babák! Meghoztam a
következő fejezetet is. Most egy kicsit rövidebb részt hoztam, mert akkor lesz
csak függővége. Nemsokára hozom a következőt. Most nem tartok mesedélutánt. Remélem tetszeni fog!
Kellemes olvasást!
xJVictoria
-Te.
-Szóval én.
– mondta elkeseredett hangon.
-Igen. Te. –
váltottam arra a hangnemre amire ő is.
-Nem tudsz
elfelejteni, igaz? – húzta vigyorra a száját.
-Egy ilyen
seggfejt hogyis tudnék? – mosolyogtam rá.
-Hmm… Ott a
pont. – kacsintott.
Egy ideig
elgondolkodva ültünk egymás mellett, majd Harry törte meg a csendet.
-Akarod
tudni, hogy hol voltam Sarah-val?
-Őt is
meghúztad valahol? – villantottam egy „éngyőztemarcot”.
-Hahaha…
Nagyon vicces vagy. Nem. Na akkor akarod tudni? – felvontam szemöldököm, majd
egy aprót bólintottam. – Alá kellett írnom egy papírt és egy nő elmagyarázta,
hogy hogy kéne viselkednie egy normális embernek.
-És evvel
mégis mire akarsz utalni?
-Nem mondom
el.
-Hogy mi? –
akadtam fenn. Mi az hogy nem mondja el? Megígérte.
Mit vártál tőle? Megint felfog
hozakodni a csókkal és te bele fogsz menni. Idióta. – ha ez az ára, hogy végre kibökje
akkor állok elébe.
-Emlékszel
arra az egy feltételre?
Mondtam.
Ideje sem
volt felfogni mit csinálok, már hajoltam is ajkaira, amire 1 éve vártam.
Gyorsan vettetem véget neki, de pont volt ideje, hogy visszacsókoljon.
Elhajoltam és megláttam a hatalmas kaján vigyort az arcán.
-Na halljam!
– szóltam neki egy kicsit erélyesen.
-A-a ez nem
volt rendes. – ingatta fejét.
-Nem volt
rendes?! NEM VOLT RENDES?! – akadtam ki.
Tépd meg! – talán most hallgatok rád.
Nem Sage ez nem helyes. Emlékezz mit
tanítottak a dühkezelő tanfolyamon. – szállt vitába a józan eszem.
-Hahó! –
lengette meg kezeit a szemeim előtt. – Megint máshol jársz.
-Mi? Nem,
csak gondolkodtam.
-Arról, hogy
megcsinálod megint, csak most rendesen? – jelentek meg gödröcskéi.
-Nem, nem
arról. – szűkítettem össze szemeimet.
-Akkor
miről? – húzta féloldalas mosolyra száját miközben arcomat fixírozta.
-Semmiről,
nem érdekes. – erőltettem magamra valami vicsorítás félét.
-Aham…
Persze…
-Megsértődtél?
– vonom fel szemöldököm.
-Talán. –
próbálta visszafojtani a mosolygását, de nem nagyon jött össze neki. Ezért
nevetségesen nézett ki, így felnevettem kinézetére.
-Gyökér
vagy! – mondtam két nevetés között és finoman vállba ütöttem.
-A te
gyökered. – mondta mire abba hagytam a nevetést és rámosolyogtam.
-Na akkor
hol is voltál az előbb?
-Az egyik
irodába. Tudod ahol könyvelik a betegek megérkezését és távozását. – befogtam a
száját így nem tudta fojtatni.
-Várj csak!
Akkor, ha oda mentetek és alá kellett írnod valamit, akkor az azt jelenti,
hogy…
-Holnap
távozhatok a Creedmoor-ból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése